Szigligeti vár

 A Balaton-felvidéken, Szigliget falu mellett, a Balaton egykori szigetét képező vulkanikus hegy kúpján emelkedik.

Legkorábbi részei a kettős torony között építtetett palotaszárny és az azokat övező kőfalak voltak – ezeket a pannonhalmi bencések építették 1260–1262 között. Ez annyira megtetszett IV. Béla királynak, hogy 1262-ben cserével megszerezte magának. A királyi vár felügyeletét a Pok nemzetséghez tartozó Móriczhidai család látta el. 1441-ben I. Ulászló Némai Kolos Jeromosnak adományozta a várat, de 1445-ben már az Újlakiak kezében volt, és a családnál maradt 1521-ig. 1531-ben az akkoriban éppen Habsburg Ferdinánd királyt pártoló enyingi Török Bálint kapott rá adománylevelet, ezért parancsára Martonfalvay Imre deák vonult fel ostromára nagyobb sereggel. A felsővárral szembeni sziklára húzatta fel ostromágyúit, aminek láttán a megrémült őrség első szóra feladta posztját. Imre deák átépíttette és kibővíttette a várat; 1531–40 között írt naplójában több adat maradt fenn az ostromról illetve az építkezésről.

A Balaton vidékén rohamosan előrenyomuló török hódítókkal szemben Szigliget is részévé vált a végvárrendszernek. A Lengyel nemesi család, birtoklása idején leghíresebb várkapitánya, Magyar Bálint parancsolt benne. A 16. században már elavult várnak számított, mivel nem esett bele a fontosabb hadjáratok útvonalába, elmaradt a korszerűsítése is. A korabeli krónikákat fellapozva tudjuk, hogy a somogyi partot uraló törökök sokszor áteveztek hajóikkal, hogy kirabolják a keresztény falvakat. Ellenük emelték a part menti magaslatra az „Óvárt”, ami a régészeti kutatások szerint a magyar naszádosok bázisa volt: innen figyelhették az ellenséges hajókat. Mint oly sok, hegycsúcson emelkedő középkori várét, Szigliget végzetét is egy villámcsapás okozta, ami felrobbantotta az egyik toronyban őrzött puskaport, és a tűzben leégtek a vár épületei. Az elszegényedett Lengyel família már nem állíttatta helyre, inkább a völgyben elterülő faluban emelt kúriát.

A török hódoltság után a vár elvesztette harcászati jelentőségét. 1702-ben I. Lipót más várakkal együtt ezt is leromboltatta, a Rákóczi-szabadságharc idején már használhatatlan volt. A köveket a környék lakossága építkezéseihez használta. 1913-ban, 1953-ban és 1965–66-ban megerősítették a falakat.

Jakab-hegy Kővágószőlősön

A Jakab-hegy a Nyugat-Mecsek legmagasabb, 602 méteres hegye, amely Pécs mellett, Kővágószőlős határában emelkedik. Természeti szépségekben és történelmi emlékekben nagyon gazdag hely. Kiváló turistacélpontok a hegy tetején található kolostorromok és az István-kilátó, amelyek a kora vaskorban épített, hatalmas területű földvár sáncain keresztül közelíthetők meg. Kihagyhatatlan a Zsongor-kő sziklaképződménye, ahonnan káprázatos kilátás nyílik az előtte elterülő medencére.

A hegy a földtörténeti ókorban alakult ki, a meredek, déli oldalát jellegzetes színű, vörös, perm és triász időszaki homokkő alkotja, amelyre később több helyen is kovasav tartalmú, gejzírkitörések által összecementálódott kőzet rakódott. Ezek együtteséből a víz és a szél munkája különleges szirteket, kőtornyokat formált: a Babás-szerköveket és a Zsongor-követ, amelyekhez a néphagyomány több mondát kapcsolt. Itt található a Jakab-hegyi Remete-barlang. A mediterrán hangulatú, sziklás, erdős magaslatokat különleges növénytársulások és változatos állatvilág gazdagítja. A Jakab-hegy és a környéke a Mecsek-vidék egyik legértékesebb természetvédelmi területét alkotják. A vízzáró réteg felett alakult ki a Kolostor-tó.

A Babás-szerkövek az évezredek során az erózió koptatta homokkőből formálódott kőtornyok, amelyek a déli, meredek, sziklás részeken sorakoznak. A Babás-szerkövek anyagát a benne található kovasav védte meg az eróziótól. Nevüket emberre (baba, mint bábu) emlékeztető alakjuk után kapták.

Az egyik legnagyobb és legszebb ilyen a Zsongor-kő. A sziklaalakzatot 1892-ben vaskorláttal látta el a Mecsek Egyesület.

A legenda szerint Cserkúton élt réges-régen két, egymással folyton versengő gazdag család. Egyszer egy koldus vetődött el hozzájuk, akit mindkét helyről kidobtak, mire megátkozta őket; azt kívánta, váljanak kővé akkor, amikor a legboldogabbak akarnak lenni. Mindkét gazdának volt egy-egy leánya, akik ugyanaznap mentek férjhez. Az egyik lakodalom már épp visszafelé tartott a Jakab-hegyi pálos kolostorból, ahol az esküvőt tartották, mikor a másik család násznépe még csak úton volt felfelé. A történet szerint ott találkoztak, ahol a legkeskenyebb az út a mély szakadék felett. Mivel egyik sokadalom sem akart kitérni a másik útjából, vitába bocsátkoztak, melyben a két örömapa egyszerre mondta ki, hogy inkább kővé válnak, de ki nem térnek a másik elől. A mese szerint így is történt, nyomban kővé vált mindkét vendégsereg és azóta is ott állnak a Jakab-hegy oldalában.

A Jakab-hegyi Remete-barlang vélhetően egy mesterséges eredetű kőodú volt a Zsongor-kőnél, de beomlott. Nevét a közhiedelem után kapta, miszerint a Jakab-hegyi pálos kolostor egyik szerzetese építette és lakott benne.

A hegy és környéke már a kőkorban is lakott volt. A bronzkorban és a vaskorban a Jakab-hegyen magasodott a Kárpát-medence egyik legmonumentálisabb földvára, a Jakab-hegyi őskori földvár. A római korban a közeli Sopianae, a mai Pécs már 8-10 ezres település volt.

Később illírek, majd kelták, a VI. században longobárdok, majd avarok telepedtek a vidékre. A hegy homokkövét már ekkor is évszázadok óta bányászták, amit a későbbi korokban is folytattak. A hegyen végzett mérések eredményei nyomán egyedül ezen a környéken bányásztak Magyarországon uránércet 1957 és 1996 között.

A honfoglalás után magyarok települtek a környékére és a kereszténység megérkezése után egy pálos kolostort alapítottak a 13. században a tetején. A Jakab-hegyi pálos kolostor kétszer pusztult el az idők során, először a magyar–török háborúk alatt az 1550-es években, majd 1736-os helyreállítása után 1828-ban néptelenedett el megint. Azóta üres, összedőlt, a romjainak az állagmegóvására csak 2006–2007-ben került sor, amikor a környezetét is rendezték.

Kőpite-túrakörök tanösvény , Dunaalmás